Tragikus baleset történt a megyar hegymászó expedíción. Biztosan nem tudhatjuk, mikor halt meg Horváth Tibor, de annyi biztos, hogy hétfőre már nem élt.
Erőss Zsolt is az expedíción volt és ő is mérhetetlenül sajnálja társa eltűnését. Tibor meg akart pihenni egy szakaszon, csak nem számolt az érkező ítéletidővel.
Hétfőn vált biztossá, hogy hiába várják Tibort. Először az iráni mászó érkezett meg a hármasba a csúcsról, és azt üzente, hogy senkivel nem találkozott. Délután Zsolt erősítette meg a tragikus hírt. Társuknak sem 6300 méteren, sem 5500-on nincs nyoma.
Megrázó volt a helyzet, de nem meglepő. Tibi fáradtan, egyedül, mellig érő hóban, fokozottan lavinaveszélyes körülmények közt, minimális látótávolság mellett indult neki a veszélyes szakasznak. Ezen körülmények közül egy tényező is elég lett volna a tragédiához. Persze tudjuk, hogy a magashegyi mászásban a szerencsének nem kis szerepe van. Leérhetett volna, ha a véletlenek mind egyszerre rámosolyognak. A ráció ezúttal erősebb volt.
